Egyiptom Afrikában terül el. Határai: Északról a Földközi-tenger, Keletről a Vörös-tenger, Nyugatról a Szahara és Délről a Nílus első zuhataga. Csapadék szinte sosincs, éppen ezért a Nílus a legfőbb vízforrás. A folyó áradása határozza meg az évszakokat is. Kövekben nagyon gazdag, fémek közül talál­ható például arany. Nagyon kevés a fa, viszont van papirusz­sás. A Nílus áradásainak köszönhetően öntözéses kultúra - árasztásos földművelés - alakult ki ezen a területen.

Az ókori Egyiptom történelme 4 nagyobb és 2 átmeneti kor­szakra tagolható. Ezek közül az első volt az Archaikus (Ősi) kor. Ez Kr.e. 3000-től 2700-ig tart. A legrégibb időkben Egyiptom 2 részből állt: Alsó-Egyiptomból (Északon) és Felső-Egyiptomból (Délen). Ezt a két területet Kr.e. 3000 kö­rül egyesítette Felső-Egyiptom uralkodója, Ménész fáraó. Egyiptom ekkor lép ki a neolitikus korból. Kialakul az egyip­tomi írás, aminek 3 típusát különböztetjük meg; hieroglif (kép- és szótag), hieratikus (papi) és démotikus (népi), bár sokáig a fontos szövegeket még mindig hieroglifákkal örökítették meg. Ebben a korszakban kezdi a fáraó kiépíteni kizárólagos hatal­mát.

 A következő korszak az Óbirodalom, ami Kr.e. 2700-2200 tartott. A fáraók korlátlan hatalommal rendelkeznek. Az ural­kodó a hivatalnokokra (írnokok) és a papságra támaszkodik. Kialakulnak a nomoszok (katonai, közigazgatási és termelési egység) élükön a nomarkoszokkal. A társadalom három ré­tegre oszlik:

 arisztokrácia: papi, fegyveres és hivatali csoportok; hatalmuk alapja a földbirtok

közrendűek: a legszélesebb társadalmi csoport, munkájuk tartja el a társadalmat

 rabszolgák: patriarchális rabszolgaság: házi rabszolgák

Ez a kor a piramisépítők  kora.(A piramis megtervezője Imhotep, Dzsószer fáraó építésze volt. Eleinte lépcsős pira­mist, majd sima oldalú gúla alakú piramisokat építettek.) Az első Dzsószer fáraó piramisa volt. Rajta kívül még 3 fáraó pi­ramisa vált világhírűvé: Kheopsz (Hufu), Khefrén (Hafré) és Mükerinosz (Menkauré) piramisa. A piramisok a fáraók sírjai voltak. Az egyiptomiak hittek a halál utáni életben, ezért ki­fejlesztették a mumifikálás technikáját, hogy megóvják a testet az enyészettől. A mumifikálás során sokat megtudtak az em­beri szervezetről, így fejlett orvosi tudásra tettek szert.

Kr. e. 2200-2060 volt az Első átmeneti kor. Ekkor Egyiptom nem volt egységes. Ezután Kr. e. 2060-1780 időszaka volt a Középbirodalom. Ekkor lép Egyiptom a Bronzkorba. Théba városából kiindulva a papság segítségével újra megerősödik a központi hatalom. Jelentős változások mennek végbe a gazda­ságban. Kezdenek terjeszkedni, elsősorban Dél felé. A követ­kező kor a Második átmeneti kor Kr. e. 1780-1550.

Végül az utolsó jelentős korszak az Újbirodalom Kr. e. 1550-1000. Ekkor a legnagyobb Egyiptom. Két jelentős város van: Théba és Memphis. Véget ér a birodalom zártsága. Egyiptom ebben a korban lép a vaskorszakba. Megjelennek új technikai találmányok. Rátérnek az ekés földművelésre, bevezetik a saduf (vízemelő szerkezet, amivel lépcsőzetes módon magasra tudják emelni a vizet) használatát, új állatok kerülnek a biro­dalomba (teve, ló, juh, kecske), az iparban megjelenik a vas, az égetett tégla megjelenésével bővül az építőanyagok köre is. A birodalom hódításokba kezd, ahol a harci szekereket hasz­nálják. A fáraók ekkor: IV.Amenhotep, Tutanhaton (Tutanhamon), III.Thotmesz és II.Ramszesz. IV.Amenhotep bevezeti a monoteizmust(egyistenhit, itt Aton napisten kizá­rólagos tiszteletét jelentette) és nevét Ehnatonra változtatja. Halála után viszont reformja megbukott. Az ő korában élnek itt a zsidók, akik innen veszik át az egyistenhitet. III.Thotmesz uralkodása alatt Egyiptom elfoglalja Palesztinát, II.Ramszesz uralkodása alatt pedig Egyiptom eléri legnagyobb kiterjedését. Az ő halála után megindul a birodalom hanyatlása. A papság veszi át a hatalmat Herihor vezetésével és egy theokratikus(az államhatalom a főpapok kezében van) államot hozott létre. A birodalmat támadják a tengeri népek, akikkel nem tudott mit kezdeni. Egyiptom nem nagyhatalom többé. Egyre inkább más országoktól függ.