Itáliát három oldalról a Fekete-tenger és beltengerei veszik körül(D, K, és Ny). Kevesebb

szigete van mint Görögországnak, de ezek a szigetek nagyobbak is(Szicília, Korzika, és

Szardínia). A félsziget területén húzódik az Appeninek hegylánca. Növények közül szőlőt,

gabonát, olajbogyót és gyümölcsöt termelnek főleg, állataik ló, kecske, juh. Építőköve a

márvány, fémek közül megtalálható a vas és a réz.

Itália területileg három részre tagolható: Északon van Etrúria, Délebbre Latium, és egészen

Délen Campania. Az első lakók a Kr.e. 2. évezredben érkeztek ide. A terület lakói északon

az etruszkok, délen a latinok és a szabinok, a szigeteken pedig görögök éltek(ők a nagy

görög gyarmatosítás során telepedtek le). Rómát Kr.e. 753-ban alapították a latinok és a

szabinok, és 7 dombra építkeztek. A népcsoportok közül az etruszkok voltak a

legfejlettebbek, ezért magukhoz ragadták a hatalmat.

Itália történelmi korszakolásában az első korszak az etruszk királyok kora volt

(Kr.e. 753-510.). Az állam szerkezete: király, szenátus, népgyűlés(comitia curiata: ebbe

minden szabad férfi beletartozott, a lakosság származás alapján volt beosztva).

A társadalom szerkezete ekkor a következő volt: 300 gens(nemzetség), 30 curia, 3 tribus

(törzs). Róma lakói a patriíciusok, a cliensek és a plebejusok. A patríciusok és a cliensek

alkották a római népet(Populus Romanus), akik szövetségben álltak egymással, ez volt az

úgynevezett patrónus-cliens offícium, a cliens segíti a patríciusokat, ezért cserébe a patrícius

védi a clienst. A plebejusoknak nincsenek politikai jogaik, nem részesednek a közföldből.

Az etruszk királyok nagy építkezéseket végeztek, a várost fallal vették körül, a mocsarak

lecsapolására csatornáztak, felépült a római piac(Forum Romanum) is, ezek az

intézkedések elsősorban a plebejusoknak kedveztek, az etruszk királyok ugyanis erre a

rétegre kívántak támaszkodni a patríciusokkal szemben. A nemzetségfők ezért(kihasználva

az etruszk királyok meggyengülését) Kr.e. 510-ben elűzték az utolsó etruszk királyt

(Tarquinius Superbus), és arisztokratikus köztársaságot, patrícius köztársaságot hoztak

létre.

A patrícius köztársaság(Kr.e. 509-287.) korában megindul a plebejusok polgárjogi

küzdelme. Ez a kor két szakaszra osztható. Az első a szeparatikus korszak

(Kr.e. 509/494-451/450.). A plebejusok kivonulnak a Szent hegyre, elkülönítik magukat

(szecesszió) és azzal fenyegetőznek, hogy nem dolgoznak. Követelték a római polgárjog

elnyerését, a törvények írásba foglalását, az adósrabszolgaság eltörlését, részesedést a

közföldből(ager publicus) és beleszólást az irányításba. A patríciusok kénytelenek voltak

engedni, a plebejusok néptribunust választhattak, és Kr.e. 451-450-ben írásba foglalták a

törvényeket, ezek voltak a XII táblás törvények, ez törvény előtti egyenlőséget biztosított.

A második időszak az integrációs korszak volt, ez a beépülési szakasz. Kr.e. 445. minden

plebejus házasodhat patríciussal, kialakult a nobilitas. Új népgyűlési forma lépett életbe, a

comitia centuriata, a lakosokat vagyoni alapon osztják be. Kr.e. 367-ben megjelenik a

Sextius-Licinius féle földtörvény, amiben 500 jugerumban maximálták 1 fő részesedését a

közföldből. Egy konzul lehetett plebejus is, eltörlik az adósrabszolgaságot, ami a

hódításoknak köszönhető, mivel a rabszolgák miatt nem volt már szükség az

adósrabszolgaságra. Kr.e. 300-tól főpap(pontifex maximus) lehet plebejus is. Új népgyűlési

forma jelenik meg, comitia tributa, ez már jövedelem alapján osztja be a lakosságot.

Kr.e. 287-re kialakul a köztársaság.

A köztársaságban a hivatalnokokra(magistratus) a kollégialitás(minden pozíciót legalább 2

ember tölt be, kivéve a dictator de csak fél évre) és az annualitás(a pozíciókat csak 1 évig

lehet betölteni) volt jellemző. Az állam szerkezete a következő volt:

2 consul(békében övék a főhatalom, háborúban ők vezetik a hadsereget)

2 praetor(a consulok helyettesei)

aedilis(gladiátorjátékok szervezői)

questor(a pénzügyek irányítói)

censor(ők osztják be a lakosságot és állítják össze a senatorok listáját)

senatus(vének tanácsa, külpolitika, ellenőrzik a hivatalnokokat)

népgyűlés(minden római polgár a tagja)

Róma sokat hódított és az irányítás válságba került. Megindult a proletarizálódás(proletár:

semmije sincs, nem csinál semmit), a római intézmények elégtelenül működnek és

megjelenik a hadkiegészítési válság(a katonáknak magukat kellett felszerelniük, ez egyre

problémásabbá vált, sokan ezt nem tudták már megtenni). Ezt a válságos időszakot többen

is próbálták kezelni:

Tiberius Gracchus(Kr.e. 133): felújította a Licinius-Sextius-féle földtörvényt, a volt

birtokosoknak kártérítést kívánt adni, a senatus kivégeztette

Caius Gracchus(Kr.e. 123.): a lovagokra támaszkodott, lovagrendi bíróságot hozott létre

(a provinciákban történő visszaélésekre), leszállította a gabona árát, szövetségesei egy

részének római polgárjogot akart adni, több ezer hívét lemészárolták, ő az öngyilkosságba

menekült(Kr.e. 121.)

Marius: a hadkiegészítési válság megoldására a vagyontalan római polgárokból zsoldos

hadsereget szervezett(ennek tagjai 16 évig szolgáltak zsoldért és ellátásért és leszerelés után

veteránként földet kaptak a coloniákon), bevezette a rendszeres kiképzést, egyesítette a

fegyverzetet, tagoltabbá, mozgékonyabbá tette a légiókat; Marius többször egymás után

megválasztották consullá

Livius Drusus: Itália szövetségeseinek kívánt polgárjogot juttatni, őt meggyilkolták, de

kitört a szövetséges háború, aminek eredményeképpen a szövetségesek megkapták a római

polgárjogot, így kialakult az egységes Itália

Sulla: Kr.e. 83-ban korlátlan időre diktátorrá választatta magát, ellenfeleivel a feketelista

eszközével kívánt leszámolni, tömegesen telepítette le veteránjait Itáliában, a feketelista

áldozatainak felszabadította a rabszolgáit és letelepítette őket, a senatus létszámát 300-ról

600-ra emelte, Kr.e. 79-ben lemondott

Caesar: néppárti politikus, Kr.e. 60-ban megalakítja az első triumvirátust(Crassus,

Pompeius), egyeduralomra törekszik, le akarták győzni a szenátori pártot, Kr.e. 59-ben

consul, leszállítja Ázsia provincia bérleti díját, meghódítja Galliát, kitűnő hadserege van,

Kr.e. 49-ben megtámadja Rómát, polgárháború tör ki, Caesar győz, reformokat hajt végre

(megváltoztatja a naptárt, a szenátus létszámát 900-ra emeli, nem csak rómaiak lehetnek

szenátorok, földosztást hirdet, aranypénzt veret), örökös diktátorrá nevezi ki magát,

Kr.e. 44-ben megölték.