A korafeudáli magyar állam III. Béla(1172-1196) uralkodása alatt teljesedik ki. Két fia van(Imre, András), akik között trónviszályok kezdődnek III. Béla halála után.

A trónharcokból Imre herceg kerül ki győztesen(1196-1204). Az uralkodó tekintélye csökken, a király földosztó politikát folytat, így a királyi birtok csökken.

Halála után testvére kerül a trónra II. András néven(1205-1235). Felesége a német származású Gertrúd királyné, aki magával hozza német tanácsadóit is. II. András földbirtokokat osztogat a külföldi tanácsadóknak, méghozzá feltétel nélkül, ezért konfliktus lép fel az uralkodó és a magyar nemesek között. A birtokeladományozás következtében magánföldesúri függésbe kerül a várkatonaság, a várjobbágyok, a várnép, azaz a várbirtokokon élők. A birtokeladományozás hatással van még a királyi szerviensekre(királyi szolgálók, nem adózik, van földbirtoka, háború idején a király zászlaja alatt vonultak hadba), az arisztokratákra és az egyházra is. Az uralkodó abban bízott, hogy a királyi regálékkal(bányamonopólium, pénzverés monopóliuma: minden évben új arany- vagy ezüstpénzt vertek, pénzbeváltás monopóliuma, sómonopólium, királyi kamarák bérbeadása izraelita és izmaelita kamarabérlőknek) pótolhatja az eladományozás következtében kieső jövedelmet, de elszámította magát. A pénzgazdálkodás még nem volt elég fejlett, lázadozások törtek ki a király ellen, és 1213-ban megölik a királynét. A király hatalma meggyengül, így 1220-ban kénytelen megígérni, hogy az eladományozott birtokokat visszaveszi. 1222-ben meghozza az Aranybullát, aminek 31 cikkelye van, ezek közül a legfontosabbak: törvénynap minden év augusztus 20-án; a királyi szerviensek saját pénzükön nem kötelesek külföldi hadjáratra menni, csak akkor kötelesek hadba vonulni, ha az országot támadják; szabad végrendelkezés; egész vármegyét nem adományoz el; nem adja bérbe a regálékat izraelita és izmaelita kereskedőknek; biztosítja a városok kiváltságait; megerősíti a várjobbágyok és a várkatonaság szabadságát. Az Aranybulla legfontosabb pontja a 31. cikkely, azaz az ellenállási záradék: ha az előző 30 pontot a király nem tartja be, ellen lehet neki állni.

II. András külpolitikája: hódított Halics felé, a Latin Császárság császára akart lenni, de terve meghiúsul.

II. András halála után fia, IV. Béla(1235-1270) kerül a trónra, hercegként irányította Erdélyt, ahol visszavette a szerinte érdemtelenül szétosztott birtokokat, népszerű volt a magyar arisztokrácia körében. Uralkodását három korszakra lehet osztani: tatárjárás előtt, tatárjárás idején, tatárjárás után.

IV. Béla politikája a tatárjárás előtt(1235-1241):

Minden jogi ügyet írásban kellett benyújtani, létrehoz egy intézményt, ami felülbírálja a korábbi birtokadományokat, befogadja a kunokat, a király és az arisztokrácia között feszült a viszony, Juliánusz domonkos rendi szerzetes néhány társával elindulnak megkeresni a magyar őshazát(1235-36) és találtak is magyarokat, a kunok 1223-ban kikaptak a tatároktól, akik ezután Európa ellen indultak, Juliánusz azzal a hírrel tér haza, hogy jönnek a tatárok.

IV. Béla uralkodása a tatárjárás idején:

1222-ben meghal Dzsingisz kán, utódja Batu kán, 1240-ben elfoglalják Kijevet, 1241. március 10-én áttörik a védelmi vonalat a Vereckei-hágónál, 3 irányból támadnak(a fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-hágónál, Lengyelország felől Északról és Erdély felől), a kunok vezére ekkor Kötöny, akit megölnek, erre a kunok kivonulnak, rossz a katonai vezetés, 1241. április 11-én a magyar sereg a Muhi pusztán vereséget szenved a tatároktól, a király éppen hogy megmenekül, a tatárok célja a király elfogása volt, a király Nyugat felé megy, segítséget kér Ausztriától, de nem kap, Zágráb felé megy, Trau várában sikerült meghúzódnia, a tatárok közben feldúlták a Tiszántúlt(50% veszteség), 1241. decemberében a tatárok átkelnek a befagyott Dunán, a Dunántúlon addigra már felkészültek a támadásra(15% veszteség), 1242. tavaszán a tatárok elhagyták az országot(meghal Ödögej nagykán, új nagykánt kell választani). A király visszajön az országba.

IV. Béla politikája a tatárjárás után:

Erődöket építtet(pl. Fehérvár, Tihany), hadügyi reformot hajt végre(a katonaság részei: várkatonaság, magánföldesúri hadsereg{bandérium}, városok hadseregei, jász zalánok, kun könnyűlovasok), szorgalmazza a városépítést, megerősíti a városokat, minden város fallal veszi körül magát, a birtokeladományozás feltétele az erődépítés(kővár) és nehézpáncélos lovas sereg kiállítása, többszörösére nő a várépítés(pl. Buda, Visegrád) visszahívja a kunokat és a Duna-Tisza-közén telepíti le őket, Szolnok környékén letelepíti a jászokat, átalakul a nemesi társadalom(a nemesség fő részei: főnemesség{arisztokrácia = mágnás = zászlós úr}, ők nagyon kevesen vannak; kis- és köznemesség: volt királyi szerviensek, várjobbágyok, várkatonák, ők a királytól akkora földet kaptak, hogy magukat nehézpáncélos katonaként ki tudták állítani), ezeknek adómentességet, szabad végrendelkezést biztosít és peres ügyeiket a királynál intézik, mindezek fejében egyedül katonáskodni kellett, felbomlik a várszerkezet, várjobbágyok is megkaphatták a nemesi jogokat, kialakul a familiaritás(a bárók{főnemesek} és köznemesek között kialakult mindkét fél számára előnyös kapcsolat, a köznemes elszegődött - önként - a tehetősebb nagybirtokos szolgálatába, segített igazgatni az uradalmat, tagja lett ura katonai kíséretének, háztartásának, szolgálataiért cserébe különféle juttatásokat, ellátást, védelmet kapott), nagy nemesi családok emelkednek fel(Csák, Kőszegi, Aba, Borsa, Kán), jelentős szepességi városok jönnek létre(pl. Lőcse, Kassa), a királyi vármegyék szétestek, a nemesi vármegye határa megegyezik a királyi vármegye határával, megyénként 4 szolgabíró van(igazságszolgáltatás), van alispán, aki a megyében tartózkodik, a vármegye nemessége választja meg, illetve van főispán, akit a király küld ki, ő nem vesz részt a peres ügyekben.

IV. Béla külpolitikája:

1246-ban megtámadja Ausztriát, meghal Babenberg Frigyes, Ausztria a cseh Ottokár szerzi meg, IV. Béla megszerzi Boszniát, saját fia ellene fordul, 1265-ben István herceg legyőzi apját Isaszegnél, 2 részre osztják az országot.

1270-1272 V. István, nagy hangsúlyt fektet a vallási élet fejlesztésére, szentté akarja avattatni a húgát(Margit), új szerzetesrendek alakulnak(Pálos rend, Ferences rend, Domonkos rend). Őt követi a fia, IV. Kun László(1272-1291), uralkodása alatt erősödnek meg végleg a majdani "kiskirályok", 1277-ben Rákos mezején összehívják az ország első országgyűlését(jobbágyokon kívül mindenki), ez a magyar rendi parlamentarizmus kezdete. Az Árpád-ház utolsó uralkodója III. András(1290-1301), Itáliából jön, nem ismeri a magyar viszonyokat, 1290-ben kiad egy hitlevelet, figyelembe veszi a nemesség érdekeit, hatalma nem korlátlan, állandó harc alakul ki a kiskirályokkal.