1849. augusztusában a Habsburgok az oroszok segítségével leverik a magyar szabadságharcot. Ezután körülbelül egy évig Haynau uralkodott Magyarországon, aki teljhatalmat kapott. Több száz embert végeztek ki, többek között a 13 tábornokot Aradon és Batthyányt is, sokan külföldre emigráltak. 1850-ben leváltják Haynaut. A birodalom további sorsáról viták támadtak, és két elképzelés alakult ki:

Windischgrätz - föderalisztikus irányzat(az arisztokrácia irányítása alatt, tartományonkénti rendi gyűlések, csak az arisztokrácia támogatta),

Schwarzenberg - centralisztikus irányzat(egy központ, abszolutizmus, a hadsereg, a hivatalnokok és a nagypolgárság, a tőkések támogatták).

A vitákban Schwarzenberg elképzelése győzött, megkezdődik a Bach-korszak, a miniszterelnök Alexander von Bach(1851-1859). Az osztrák Bűntető és Polgári törvénykönyveket kiterjesztik Magyarországra is, bevezetik az osztrák adórendszert, az osztrák oktatási törvényt, ekkortól van érettségi, kötelező a német nyelv oktatása, ez erőszakos germanizáció volt. A rendszer erőszakszervezete a csendőrség, besúgórendszer működött.

Az új rendszer fogadtatása igencsak negatív volt. Három irányzat alakult ki:

aktív ellenállás: merényletek, terrorista akciók, nincs benne rendszer, a résztvevők közé tartozik May János, Libényi János(terrorista akciók), a betyárvilágból például Rózsa Sándor, Noszlopy Gáspár(bandavezér), a papság részéről Gasparich Killi(terrorista akciók); senkinek nem volt esélye, sokakat kivégeztek

passzív ellenállás: a néma tömeg, nem beszéltek németül, nem fizettek adót, nem vállaltak hivatalokat, nem koccintottak sörrel, ápolták a '48-49-es emlékeket, az irodalom terén a legismertebb Arany János, a politikában ennek az irányzatnak a vezetője Deák Ferenc(nem volt szabadságharcos)

emigráció: ez azokat jelenti, akik politikai okból külföldre menekültek, résztvevői az emigráns kormánynak tartják magukat, sokan visszatértek, legjelentősebb alakja Kossuth Lajos, jár az USA-ban, Angliában, Olaszországban, még nem adta fel a szabadságharcot, de nem vette észre, hogy a forradalomnak már nincs tere, külső segítségként be nem avatkozási politikát kért

1859-ben Bach megbukik, csődhelyzet állt fenn, külföldről nem adnak kölcsönt, jelen van a passzív ellenállás, jelentős a külső emigráció. 1859-ben kitör a háború az olaszok és az osztrákok között, Ferenc József a háborúban Solferinonál vereséget szenved, Villafrankánál megkötik a békét.

Ferenc József alkotmányozási kísérleteket folytat, 1860-ban kiadja az Októberi diplomát(császári rendelet, alkotmánytervezet, jelen van a parlamentáris és a centralista elem is, Magyarország rendelkezne autonómiával, de egy tartománya lenne a birodalomnak), ezt elutasítják, 1861-ben az uralkodó újra próbálkozik, kiadja a Februári pátenst(Bécsben lenne egy birodalmi gyűlés, mindenki elküldheti a követeit, központosítási kísérlet), de ezt sem fogadják el. Az 1861-es országgyűlésen két párt vett részt, a Deák Ferenc irányította Felirati Párt(elismeri Ferenc Józsefet) és a Teleki László vezette Határozati Párt(nem ismeri el Ferenc Józsefet, többen voltak), végül Deák elképzelése győzött. Ferenc József 1861-ben feloszlatja a parlamentet.

Ideiglenes állapot jön létre(1861-1865), amit Schmerlingféle provizóriumnak hívunk. Ekkor érlelődnek meg a kiegyezés feltételei, elszegényedett a magyar nemesség, felnőtt egy új generáció is, a passzív ellenállást nem lehetett folytatni, kiürült az államkassza. 1865-ben Deák megjelenteti a Húsvéti cikket(a birodalom érdekeit és a magyar érdekeket hozzák közös nevezőre, mindkét fél engedjen), ez még nem hozott változást. 1866-ban kitör a porosz-osztrák háború, amiben a Habsburgok Königgrätznél vereséget szenvednek.

1867-ben megtörténik a kiegyezés, mindkét fél enged, egyik sem éri el a célját.

Megalakul a kormány, gróf Andrássy Gyula a miniszterelnök, Ferenc Józsefet a Mátyás templomban királlyá koronázzák, megalakul az Osztrák-magyar monarchia(KUK). Az első világháború végéig tartó dualista állam jön létre, két közjogi része van, az egyik Bécs irányításával a Lajtán túli birodalomfél, a másik Pest-Buda irányítása alatt a történelmi Magyarország. Egy uralkodó van, három dolgot közösen intéznek, ezek a hadügy, a pénzügy és a külügy. A legfőbb hadúr Ferenc József, ő irányítja a hadsereget.

Az állam felépítése: mindkét fél 60-60 fős delegációt küld az országgyűlésre, beszámoltatják a közös minisztereket, intézik a közös költségeket, problémás helyzet áll fenn, ha nem értenek egyet, ilyen esetekben nem tudták kezelni.

A kiegyezés gazdasági kiegyezés is volt, amit 10 évente megújítottak, a magyarok részt vállalnak az államadósságokból, viselik a közös terhek egy részét, ezt hívjuk kvótának. Szabványosítják a pénzt(korona, fillér; mindkét oldalán ugyanaz van nemzeti nyelven), a birodalom egységes vámrendszert képez, a munkaerő és a tőke szabadon áramlik.

A kiegyezési törvények a következők voltak: népoktatási törvény(6-12 éves korig kötelező iskolába járni) - általában 4 osztályt végeznek el, megszűnt az analfabétizmus, külön oktatásban részesültek a lányok és a fiúk, a lányok oktatása a 4 vagy 6 osztály elvégzésével befejeződött, báró Eötvös József(a miniszterelnök) biztosítja az anyagi hátteret is a megvalósításhoz; nemzetiségi törvény(az egész birodalomra nézve a magyarság részaránya kevesebb, mint 30%, a királyi Magyarországon belül 45-50%, 12 nagyobb nemzetiség van, minden ember személyében szabad, de a kollektív jogok adományozásától elhatárolódnak); nyelvkérdés(nem kötelező a magyar nyelvet tanítani); virilizmus(a képviselők fele kinevezés, másik fele választások útján kerül be a helyi testületbe); magyar adórendszert vezetnek be(progresszív, de mások a sávok)

A kiegyezés körül nagy viták voltak. Támogatói szerint reális kompromisszum jött létre, a passzív ellenállás reménytelen volt, a kiegyezés gazdasági fellendülést hozott, megindulhatott az ipari forradalom Magyarországon is, Pest ekkor fejlődik nagyvárossá. Az ellenzők vezetője Kossuth Lajos, kiadja a Kasszandra levelet(látja, hogy rossz a kiegyezés, mégse hisz neki senki), az ellenzők szerint Magyarország feladta függetlenségi törekvéseit, nem dinamikus a rendszer, az ország sorsát egy bomlásra ítélt birodalomhoz kötötték, csak két nemzetiség kötötte meg, többi 50% véleménye nem számított. A kiegyezés egyszerre volt jó is és rossz is, a támadóknak és a támogatóknak is igazuk volt, de az is tény, hogy Magyarország kényszerhelyzetben volt.