A magyar nép a finnugor népek családjába tartozik. Az őshaza az Ural vidékén volt, feltehetőleg Nyugat-Szibéria területén az Ob-folyónál. Itt együtt éltek a finnugorok és a szamojédek. Kr.e. 3000. körül kiválnak a szamojédek, maradnak a finnugorok, ekkor vannak a csiszolt kőkorszakban, szavaik igék. Népességnövekedés következik be, a finnek kezdenek leszakadni az ugoroktól. A Kr.e. 1000. - Kr.u. 500. korszak a fémkorszak, őseink földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak, kapcsolatba kerülnek az iráni népekkel. Az ugorok két ágra szakadnak: obi ugorok, magyarok elődei; megindulnak déli irányban, az Ural déli részén telepednek le, itt elkülönülnek az obi ugorok és a magyarok elődei, az obi ugorok visszatérnek az őshazába, a magyarok ősei tovább vándorolnak. Kr.u. 500 körül érnek Európába és Baskíria területén, Magna Hungáriában telepednek le, ahol a török népekkel, jászokkal, alánokkal és a permi nyelvekkel kerülnek kapcsolatba. Innen továbbmennek, elérnek Levédiába, ahol egy nagyobb birodalom részeivé válnak. Innen továbbmennek és eljutnak Etelközbe, a hét törzs(Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi - volt egy nyolcadik törzs is: Kabar) vezére megköti a vérszerződést. Zsákmányszerző hadjáratokat folytatnak, és először 862-ben jelennek meg a Kárpát-medencében.

Bölcs Leó a magyarok segítségét kérte Simon cár ellen, aki kérésére a besenyők megtámadták a magyarokat Etelközben. A magyar seregek három irányból vonultak be: Tatár-hágó, Vereckei-hágó, Békés-hágó. Ez volt a honfoglalás első szakasza(895-896). A második szakaszban(898-907) a magyarok stabilizálják a viszonyokat, 902-ben harcolnak a morvák ellen, 904-ben van utolsó csatájuk a bajorokkal, akiknek utolsó csapatait 907-ben verik szét.

A honfoglaló magyarok félnomád nép volt, és vándoroltak, a társadalom szerkezetéről kétféle elmélet alakult ki:

1. elmélet: törzsi előkelők, közrendű szabadok

2. elmélet: fegyveres jobbágyok, törzsfők(úr, úrszág), nemzetségfők(bő), közrendű szabadok(ín), szolgák(nem magyarok, hadifoglyok).

A letelepedés után a magyarok kalandozó(sarcoló) hadjáratokat vezettek. 43 nagy hadjárat volt, kolostorokat, monostorokat, egyházi székhelyeket foglaltak el, mentek déli irányban(Botond legenda), Nyugat felé, a Német-római császárság felé egészen a mai Spanyolországig, raboltak, fosztogattak, jellemző volt rájuk a nomád harcmodor, a portyázó hadműveletek, remek íjászok voltak, több lovat vittek, mint amennyien voltak, bevetették a látszólagos megfutamodás taktikáját, használtak nyerget és kengyelt, ám a sikerek megakadnak, mivel kiismerik a magyar harcmodort, 933-ban Merseburgnál, 955-ben Augsburgnál kapnak ki.

Fokozatosan megerősödik a fejedelmi hatalom, 972-ben Géza lesz a fejedelem(997-ig), 973-ban volt a kvedlinburgi követjárás, ekkor I. Ottó a német-római császár a magyarokhoz térítő papokat és lovagokat küldenek és Géza a fia, Vajk számára feleséget kér. A magyarok integrálódnak Európához, Géza fejedelem bevezeti az adózást, a társadalom ekkor három részből áll(törzsfő, közrendű szabadok, szolgák), bevezeti a primogenitúrát(elsőszülöttségi jog, fia, Vajk számára biztosítsa az uralkodást; ezelőtt életben volt a szeniorátus{az elhunyt fejedelmet a család legidősebb férfitagja követi, ez lett volna Koppány} és a levirátus{az elhunyt fejedelem özvegyét feleségül veszi a következő fejedelem}).

Vajk megkeresztelkedik, az István nevet kapja. II. Szilveszter pápától kér koronát, koronázásának időpontja mai napig vitatott(1000. karácsony vagy 1001. január 1.). Az uralkodás megkezdésekor többen is ellene fordulnak: az erdélyi gyula 1003-ban, Ajtony a Maros-folyó környékén, és le kell győznie a trónkövetelő Koppányt.

I. (Szent) István jelentős tevékenységei: 10 püspökséget alapít, 2 érsekség(Esztergom, Kalocsa); 10 falu épít 1 templomot; földbirtokokat ad az egyháznak; bevezeti a dézsmát(tized, egyháznak); szerzetesrendek alakulnak(apácarendek, bencések{Pannonhalma}); megszervezi a királyi vármegyerendszert(ispán{bíráskodás, közigazgatás, katonai funkció}, várnép{szolgarendű elemek, szabadok, a vár körül elterülő földet művelik}, várkatonaság, várjobbágyok{várkatonaság tisztikara}, a megye jövedelmének 1/3-a a királyé, udvarbirtok{a király és udvartartására rendelt intézmény}, udvarnok{az udvarbirtokon dolgozik}, udvarnagy{udvarispán, az udvarnokok vezetője}, nádor{a király utáni második legfontosabb közjogi méltóság})

a társadalom felépítése: szabadok, szolgák(ők is szabadok), rabszolgák(tárgyként kezelik őket), urak(leggazdagabbak, ők vannak a legkevesebben, nem mind magyar), vitézek(katonai funkció, van vagyonuk), nincstelen szabadok(ők vannak a legtöbben, nincs vagyonuk), hospes(vendég, külföldi nincstelenek)

I. Istvánnak két törvénykönyve van(magyar törvénytár, egyházi törvénytár), védi a magántulajdont, különbséget tesz királyi és más birtok között, a törvénykezés latin nyelvű. A törvénykezés célja az elrettentés.

I. István 1038-ban meghal, Székesfehérváron temetik el, a fia még az ő halála előtt meghal, utódja Orseoló Péter, István nővérének a fia, I. Istvánt 1083-ban szentté avatják.